HTML

munkastílus

sokat dolgozunk, talán túlzásba visszük, de akkor is csináljuk. ha így alakult, akkor legalább - találjunk örömet és boldogságot - találjuk ki hogyan hozhatjuk ki belőle a legtöbbet - találjunk 1 stílust.

2008.04.21. 20:10 munkastílus

Sajátos út az én utam

Sajátos út az én utam

 

Mindenki emlékszik mi akart lenni gyerekkorában. Repülő pilóta, katonatiszt, tűzoltó, hercegnő …


Én nem tudom. Belegondoltam néhanapján, de úgy valójában azt válaszoltam rá, hogy felnőtt. Akkor nagyon tetszett, amikor a felnőttek olyan dolgokat tehettek, amit én nem.

Aztán néha megrémültem attól, ha apámék azt válaszolták, hogy azért nincs idejük játszani, mert már nem gyerekek. „Akkor tehát nem lesz játék.,” - kezdtem el eszmefuttatásom – „de valaminek biztosan lennie kell, mert mindig elmennek napközben.”


Később sem értettem meg, hogy mitől más egy iskolás és egy felnőtt élete, de mégis nagyon vonzott az a titokzatos „éretté válás”. 14 évesesen országot váltottam, immár máshol éltem, más emberekkel – akik valójában nem sokban különböztek tőlem.


Elkezdtünk lányok után rohangálni, tanulni, néha puskázni és hasonlók. Aztán jött egy szabadidős munka, és mellette felfedeztem néhány lehetőséget.


Ekkor már én sem „játszottam”. Nem jártam kocsmázni és bulizni, dolgoztam. Megtudtam mit jelent felnőttnek lenni – a magam módján. Egyesek hülyének néztek, mások csodáltak. Eredménye egyiknek sem lett, én mégis egy saját utat jártam.


Azóta többször váltottam és megannyiszor csalódtam. Tanultam, feltápászkodtam, örömködtem, pénzt kerestem és költöttem. "Szóval ez a felnőtt világ." Megtanultam igent és nemet is mondani, keményen dolgozni és néha lazítani, keveset dolgozni és lógni, vagy egyszerre mindkettőt.


És egy idő után leesett. Megtaláltam azt a hiányzó dominókockát, amit gyerekkoromban kerestem. Felnőtt akartam lenni, mert akkor szabad vagyok. Szabad a saját magam állította korlátok, a saját döntéseim és azok következményei között. Itt is megmondják, hogy tedd ezt vagy azt, egy adott pillanatban (vagyis nem biztos, hogy neked megmondják), itt sem szabad mindent, mert a vasaló ugyanúgy éget, mint kiskoromban.


A fő irányvonalakat azonban, az utakat, amiket végigjárok – teljességgel én tudom meghatározni. Hát ezt jelenti a felnőtté válás: döntéseket, amiket én hozhatok meg.


Igen, jól érzed, hogy ez hirtelen felelősséget adott a kezedbe. Vajon jól döntök ? Nem hiszem, hogy mindig jól döntenél. Jómagam talán többet hibázok, mint találok, aztán meg ki tudja ??!


Álljon itt 1 jó szándékú tanács: akkor tudod, hogy merre menj, akkor tudod a legjobb döntést meghozni, ha megismered azt a valakit, aki már nem játszik. Aki jogot és lehetőséget kapott, akár arra is, hogy játsszon, ha úgy tetszik neki – Önmagad. Megismerni, kitapogatni, kipróbálni.


Hogy a saját utad járd. Ami csak a Tiéd.

Kapcsolódó írások

 

Horoszkóp és viselkedés http://munkastilus.blog.hu/2008/04/16/p429171

Belső világunk http://munkastilus.blog.hu/2008/04/17/p430668

Örökölt hiedelmeink http://munkastilus.blog.hu/2008/04/17/p430674


Látókörtágítás

 

18 évesen felnőtté vállni (blog) http://amanda18.freeblog.hu/archives/2007/07/02/2450926/

Fejlődés szakaszai http://pszichologia.bdtf.hu/FEJLŐDÉS%20ELMÉLETEK.ppt

 

2 komment

Címkék: sajátos út az én utam


A bejegyzés trackback címe:

https://munkastilus.blog.hu/api/trackback/id/tr34433785

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Németh Krisztina 2008.10.07. 13:51:54

Nekem is tetszett gyermekkoromban, hogy a felnőttek azt tehetik, amit akarnak- legalábbis akkor így láttam.
Amikor végre felnőttem, és 16 éves lettem, dolgozni kezdtem suli mellett, és határtalan boldogsággal töltött el, hogy mi mindenre vagyok képes.
Aztán, amikor még jobban felnőttem, hiányozni kezdett a suli, a tanulás, a szellemi fejlődés. Most, hogy már TÉNYLEG felnőtt vagyok, rájöttem, hogy milyen jó volt gyereknek lenni, és - nem esik nehezemre- , de ismét tudok "gyermek" lenni. Ez a lehetőség kapuja, amikor felnőtt fejjel és (belül) gyermeki lélekkel lehet tevékenykedni. Sokan cikisnek tartják, de nem jönnek rá, mit veszítenek, ha fennköltségükben nem érzik a fű illatát, nem "hallják" kutyájuk mondanivalóját, nem tudnak -persze titokban- önfeledten hintázni. Ha a gyermeki érzékünk visszafejlődik, elveszítünk magunkból valamit, amit a gyerekek és az állatok tudnak.

Lolita999 2009.02.28. 21:51:00

Nekem még mindig csatát kell vívnom anyukámmal, ha valami olyasmit akarok, amit Ő nem. Érzelmi zsarolásról van szó? Ez olyan csúnya szó... Bár az is igaz, mindig megtettem, amit saját döntésnek hívnak, és én akartam... De tényleg jó érzés az, hogy tudod magadról, hogy ez a Te döntésed, a Te felelősséged. Ha hibázom? Nem baj, de tudom, csak magam okolhatom érte. Annál rosszabb nincs, amikor hiba csúszik a gépezetbe, és még ráadásul nem is az én döntésem miatt, tehát nemcsak gyáva voltam dönteni, hanem még béna is, mert hibáztam.
süti beállítások módosítása