A körülmények ellenére emberként
14 éve vagyok szexmunkás, mióta 20 lettem. Nem használjuk a prostituált kifejezést, mert a szexmunkás szó jogokkal ruház fel, s ez az, amiért harcolunk ebben a szervezetben.
Rebbel a 2 gyermekemre és a velünk élő édesanyámra vigyázok, megcsinálom a házimunkát. Utána szakítok időt a Durbar Project HIV-ben való önkénteskedésre, ahol tanácsadással szolgálok az "ipart" most kezdő fiatal nők számára.
Délután foglalkozom az ügyfeleimmel, 3-4 naponta, heti 20 körül hetente. Mobilon beszélem meg a találkozókat a "babu"-m (menedzserem) által bérelt helységbe. 50-100 rupiát kérek szolgáltatástól függően, de 1 teljes óra 200-ba kerül. 7-ből 7 napot kell dolgoznom, hogy az 1 szobás lakásomban a megélhetésemet biztosítsam.
20 éves koromban mentem férjhez, s mivel nem volt pénzünk, munkába álltam. Ez nem volt egyértelmű, de nem volt választásom. Házvezetőként kezdtem dolgozni, de rövidesen szexuális szolgáltatásokat is kért a család. Egy rohadt helyzet volt, mert kiátkozással fenyegettek, s én nem akartam szégyenbe hozni a családomat. A mi környékünkön az én szavam semmit sem ért volna az övékkel szemben, így fizetetlen szexmunkás lettem. Ez így ment 3 évig a férjem tudta nélkül. Ezek után döntöttem úgy, hogy az egyetlen menekülési út, ha fizetett szexmunkás leszek, s elmondom a férjemnek. Amikor ezt megtettem, nem szólt semmit, hiszen az összes pénzét kábítószerre költötte.
8 év után kellett csak szembesülnöm a szexuális úton terjedő betegségekkel, amikor is kórházba kerültem. Ott tanítottak meg óvszert használni.
2000-ben egy olyan környéken dolgoztam, ahol a bandák kábítószerre szoktatták a lányokat, hogy így tartsák benne őket a szexiparban. Veszélyes dologba kezdtem. Megszerveztem az ellenállást, hogy így hagyják békében dolgozni a lányokat. Most már védelmet tudunk azoknak biztosítani, akik ezen a környéken akarnak dolgozni.
Ezen kívül egy szexmunkásokat tömörítő szervezetet alapítottam. Van egy Becsületkódexünk, ami minden tagra vonatkozik. Így pl. ha az ügyfél nemet mond az óvszer használatára, akkor mi is nemet mondunk neki, és a többi lány is így tesz.
Az egyik legfőbb munkánk - távol tartani a fiatal lányokat a saját szakmánktól. Minden alkalommal, amikor egy fiatal újoncot találunk, a bizottságunk elé kell járuljon, hogy megbizonyosodjunk nagykorúságáról és, hogy saját akaratából kezdte el. Ha 18 alatt van és nem a saját akaratából jött dolgozni, akkor igyekszünk biztonságban visszajuttatni őket a szülőfalujukba. Ha nem akarnak visszatérni, akkor állami segítséggel találunk számukra menedékhelyet.
Elsőként mindig barátkozni próbálunk az utcán dolgozókkal. Amikor elvisszük az egyik csoportunkba, többet tudunk tanítani nekik a szexuális úton terjedő betegségekről, az AIDSről, és az óvszer használatáról.
A gyermekeim iskolába járnak, mert minden tagunk 700 rupiával járul hozzá havonta a működésünkhöz, ami 2 iskola fenntartását teszi lehetővé a szexmunkások gyerekeinek.
A szexmunkások továbbra is egy komoly szerepet töltenek majd be India jövőjében ?
14 éve vagyok szexmunkás, mióta 20 lettem. Nem használjuk a prostituált kifejezést, mert a szexmunkás szó jogokkal ruház fel, s ez az, amiért harcolunk ebben a szervezetben.
Rebbel a 2 gyermekemre és a velünk élő édesanyámra vigyázok, megcsinálom a házimunkát. Utána szakítok időt a Durbar Project HIV-ben való önkénteskedésre, ahol tanácsadással szolgálok az "ipart" most kezdő fiatal nők számára.
Délután foglalkozom az ügyfeleimmel, 3-4 naponta, heti 20 körül hetente. Mobilon beszélem meg a találkozókat a "babu"-m (menedzserem) által bérelt helységbe. 50-100 rupiát kérek szolgáltatástól függően, de 1 teljes óra 200-ba kerül. 7-ből 7 napot kell dolgoznom, hogy az 1 szobás lakásomban a megélhetésemet biztosítsam.
20 éves koromban mentem férjhez, s mivel nem volt pénzünk, munkába álltam. Ez nem volt egyértelmű, de nem volt választásom. Házvezetőként kezdtem dolgozni, de rövidesen szexuális szolgáltatásokat is kért a család. Egy rohadt helyzet volt, mert kiátkozással fenyegettek, s én nem akartam szégyenbe hozni a családomat. A mi környékünkön az én szavam semmit sem ért volna az övékkel szemben, így fizetetlen szexmunkás lettem. Ez így ment 3 évig a férjem tudta nélkül. Ezek után döntöttem úgy, hogy az egyetlen menekülési út, ha fizetett szexmunkás leszek, s elmondom a férjemnek. Amikor ezt megtettem, nem szólt semmit, hiszen az összes pénzét kábítószerre költötte.
8 év után kellett csak szembesülnöm a szexuális úton terjedő betegségekkel, amikor is kórházba kerültem. Ott tanítottak meg óvszert használni.
2000-ben egy olyan környéken dolgoztam, ahol a bandák kábítószerre szoktatták a lányokat, hogy így tartsák benne őket a szexiparban. Veszélyes dologba kezdtem. Megszerveztem az ellenállást, hogy így hagyják békében dolgozni a lányokat. Most már védelmet tudunk azoknak biztosítani, akik ezen a környéken akarnak dolgozni.
Ezen kívül egy szexmunkásokat tömörítő szervezetet alapítottam. Van egy Becsületkódexünk, ami minden tagra vonatkozik. Így pl. ha az ügyfél nemet mond az óvszer használatára, akkor mi is nemet mondunk neki, és a többi lány is így tesz.
Az egyik legfőbb munkánk - távol tartani a fiatal lányokat a saját szakmánktól. Minden alkalommal, amikor egy fiatal újoncot találunk, a bizottságunk elé kell járuljon, hogy megbizonyosodjunk nagykorúságáról és, hogy saját akaratából kezdte el. Ha 18 alatt van és nem a saját akaratából jött dolgozni, akkor igyekszünk biztonságban visszajuttatni őket a szülőfalujukba. Ha nem akarnak visszatérni, akkor állami segítséggel találunk számukra menedékhelyet.
Elsőként mindig barátkozni próbálunk az utcán dolgozókkal. Amikor elvisszük az egyik csoportunkba, többet tudunk tanítani nekik a szexuális úton terjedő betegségekről, az AIDSről, és az óvszer használatáról.
A gyermekeim iskolába járnak, mert minden tagunk 700 rupiával járul hozzá havonta a működésünkhöz, ami 2 iskola fenntartását teszi lehetővé a szexmunkások gyerekeinek.
A szexmunkások továbbra is egy komoly szerepet töltenek majd be India jövőjében ?
A szexnek nem lehet gátat szabni. Ha tudnék, akkor megváltoztatnám a helyzetet, de ha abbahagynám a "munkámat", akkor mindig lesz valaki, aki a helyembe lép. Még az sem segít, ha az állam pénzt ad nekünk, hogy abbahagyjuk. Ez a női megbecsültségünkről szól, a büszkeségről, amit az önállóan megkeresett pénz jelent.
Forrás
A fordítás a Developments 39 2007-es számában megjelent Protected című cikke alapján készült. http://www.developments.org.uk/
Kapcsolódó írások
Szexmunkás és farmer sikertörténete Indiában http://munkastilus.blog.hu/2008/04/17/p0
Forrás
A fordítás a Developments 39 2007-es számában megjelent Protected című cikke alapján készült. http://www.developments.org.uk/
Kapcsolódó írások
Szexmunkás és farmer sikertörténete Indiában http://munkastilus.blog.hu/2008/04/17/p0
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.